Szárszón járó január

Balatonszárszóra érkeztem, a levegőben a tó illatát éreztem; kellemes volt, tiszta, varázserejű, mitől a bút messzire kergette a derű.Itt az emlékmű, rajta az írása egy neves költőnek – József Attilának. Hogyha jobbra mennék, a színházhoz érnék és a híres meseíróra, Csukás Istvánra, emlékeznék, de nem arra megyek – balra tartok és magam mögött hagyom a partot.Átsétálok a síneken üres tér fogad a nyári tömegnek most nincs semmi nyoma. A Léda Cukrászda ajtaja sincs tárva; a hely március ötig lesz zárva és zárva a kis vegyesbolt meg a sok bódé s majd eljön a május, mikor már a múlté a nagy csend; mikor minden kinyit és jönnek az emberek.Megindulok a Fő utcán ; a Nagy Alma boltba térek; hol, mint mindig, most is almalevet kérek. Majd tovább haladva elérem a könyvtárt hol megcsodálom Szár László szobrát, aki a településnek a névadója és Taksony magyar fejedelem fiának; Mihálynak az utódja. A Fő utca végén egy táblához érek, amin ez áll „Az év települése”. Egy nagy parkban vagyok, hol a gyerekek örvendezve játszanak, mögöttük az önkormányzat és a Református Templom látszanak; szemben a Katolikus Templom, mellette a Taverna Étterem és közöttük a Szóládi utcába térek be.Hogy a Nagyközség színesebbé tegye a nappalokat, a Művelődési Ház gyakran tart programokat; mint például farsangolást és sok hasonló mulatozást Sajnos sok program elmarad a 2021-es évben, de mikor a veszélyhelyzetnek majd egyszer végre vége, összegyűlik a település apraja-nagyja és mind mulat, míg pirkad a hajnal.A Szóládi utcából kitérve útnak eredek és a Kossuth Lajos utcán végig sietek; a település végén balra kanyarodok és a köztemetőn pedig végig gyalogolok, József Attila első sírhelyénél pár röpke percre megpihenek és aztán újult erővel tovább megyek.Az utcákban kacskaringózva-kanyarogva járok és egyszer csak József Attila szobránál állok – mely a vasútnál volt a hetvenes évekig, majd ebben a kis parkban új helye lett neki. Egyik oldalon a Százszorszép óvoda, a másikon a József Attila Általános Iskola. Középen apró táblák és mindegyik egy helyi díszpolgár nevét viseli.Újfent kacskaringózok, újfent kanyargok, míg a József Attila emlékházig tartok; ez volt az utolsó otthona a költőnek; Balatonszárszóról tért fel a Mennyekbe. Most a Ház őrzi a költőnek emlékét; több írását és megannyi fényképét. Most zárva, most üres s mikor a járvány nem lesz más, csupán rossz emlék; a Házba ismét ellátogathat a sok vendég.Úton a vasútállomás felé hallhatnám a cukrászdából szóló zenét és az emberek csacsogását s jóízű hahotáját. A peronról utoljára a partra nézek; most pihennek a játék gépek és az árusok magnói sem zenélnek. Most minden csendes nyárig és a május még oly messze jár; hát ilyen ez a Szárszón járó január.