Édes Almám

Aposztróf Kiadó, 2020

Mindig van esély talpra állni. A könyv főszereplőjének életútja is a fenti életbölcsességet bizonyítja. Berecz Vetúria zárkózott, félénk gyermekből érzelmes kamasz lesz, aki éretlen felnőttként szembesül a nagybetűs élet buktatóival. A történet végére már egy bölcs asszony int végleg búcsút a nagyközségnek, bár gyermeki énje halovány szikrája még benne pislákol. A három generáció életét bemutató regény a fiatal kamaszkortól a nagymama korú olvasókig élményt nyújt.

A történet folytatása: Fehér Cseresznye

“Nem mondanám, hogy ez a mese szomorú véget ért. Sőt, azt se mondanám, hogy véget ért. Mert még javában tart. Tart, amíg tart. Tart, amíg kell. Tart, amíg a sors akarja. Hiszen annyi váratlan fordulatot rejthet egy perc, egy nap, egy év. Vagy amennyi még hátravan.”

Édes Almám borító

Olvasóim írták

Aki kikapcsolódásra vágyik, annak szívből ajánlom az Édes almám című regényt, amely olvasmányosságával pillanatok alatt elrepít a főszereplő, Berecz Vetúria mindennapjaiba. A cselekmény a hétköznapi emberek örömeit, nehézségeit dolgozza fel egy rendkívül egyedi történetbe szőve, amelyben itt-ott mindenki magára ismer. Olvasása rengeteg szívmelengető pillanatot fog okozni - ezt garantálom. Vigyázat: nem lehet letenni!
Anita
Budapest

Szerző: Tormási Flóra Judit
Cím: Édes Almám
Kiadó: Aposztróf Kiadó
Kiadás éve: 2020
Oldalak: 144

A könyvben Berecz Vetúria életét követjük onnantól, hogy megkezdi a hatodik osztályt a Lomha Patak Általános Iskolában – ekkor már pár hónapja él Ehárban. Egy zárkózott, félénk gyermekből lesz túlontúl érzelmes kamaszon át éretlen felnőtt.

Benő a feje lágya – a történet végén egy bölcs, békés asszony int végleg búcsút a nagyközségnek. Bár gyermeki énje halovány szikrája még benne pislákol.

Kicsivel a 13. születésnapja előtt dönti el, hogy írni szeretne. Kemény munkájával kerül be a Madeline Kahn Művészképző Gimnáziumba Noszton, ahol a kezdeti nehézségek ellenére megállja a helyét – nem mellesleg rátalál a szerelem, és a gyermekévek elmúlásával az élete nem várt fordulatokat vesz.

Részlet az első fejezetből:

Hiába köszönt ránk a szeptember. A nap langyos sugarai hatására még mindenki a nyárban élt. A művelődési házból az ehári Lomha Patak Általános Iskolába tartottak kicsik és nagyok – az egész utca izgatott csacsogásuktól zengett.

A szüleim hétéves húgommal célba vették az elsősök termét. Én az ellenkező irányba indultam, a második emeletre.

6. osztály, Hornyákné Balassa Bianka – állt az ajtóra szögezett táblán.

Bent bántóan csupasz falak. Egykor a tantermünket szinte kitapétáztuk az Űrgammák sztárjainak képeivel.

Most csak egy elsárgult lap árválkodott a falon, alig olvasható szöveggel:

Az Ehár név a kutatók szerint az „errekan zehar”kifejezésből egyszerűsödött le, ami magyarul azt jelenti: patakpart. A település alapítója a félig magyar, félig baszk Gentza Ksawery. 1746 fő lakja, 1995-ben nagyközségnek nyilvánították.

A tanári asztalon egy naptár mutatta a pontos dátumot: 1996. szeptember másodika, Dorina és Rebeka napja.

Átvágtam a gyermekeiktől búcsúzkodó szülők között. Az utolsó sorban leültem.

„Bianka néni még az elsősökkel van”, hallottam a távolból az egyik lelkes anyukát „El se hiszem, hogy a kis Hornyák Laura már iskolás.”

A felnőttek lassanként elszállingóztak. Magunk maradtunk.

Osztályfőnökünket látásból már ismertem. Morcos ábrázattal járt-kelt a folyosókon, amikor a testvéremmel beiratkoztunk. Váltott apáékkal néhány szót, miközben mérgesen méregetett engem.

„Itt van!”, ordította az egyik fiú. A lárma azon nyomban sugdolózássá halkult.

Bianka néni belépett a terembe. Vállig érő szőke haját gondosan megigazgatta. A puszta tekintetével megfagyasztotta a vért az ember ereiben. Tekintetével végigpásztázta az osztályt. Gyorsan elrejtőztem az arcom elé tartott levél mögött, amelyet a családunk barátja írt, akitől néhány hónapja megvettük a házat. Szerettem olvasgatni, megnyugtató érzés volt.

Kedves Vince és Emese!

Bocsánat, hogy jó ideje nem jelentkeztem. Tudjátok, az élet úgy jó, ha zajlik.

Ne aggódjatok, az üzlet, amit Vince kibérelt szuvenírboltnak, a lehető legjobb választás. Forgalmas környéken van, ráadásul csak húsz perc séta a Lópatkó utca öttől. Itt az alaprajz az új otthonotokról, ahogy megbeszéltük. A két kiscsajnak a gyerekszobában hagyjuk Katáék emeletes ágyát.

Furcsa elmenni. Itt nőttem fel.

Mintha csak tegnap bandáztunk volna a barátaimmal a Lomha Panzióban. Néha feltűnt egy turistacsoport, de egyébként az épület többnyire üresen állt, és mi felügyelet nélkül lehettünk. Ott váltottuk az első csókunkat Micivel. Biztos vagyok benne, hogy a két kiscsaj is imád majd ott rosszalkodni; persze, ha elég idősek lesznek hozzá.

Amúgy mostanában az iskolások sokszor járnak arrafelé. Gyakran tartják a Lomha-patak mentén a biológia- és rajzórákat. Sőt, a gyerekkórus is ott szokott próbálni.

Jut eszembe: amikor jöttök szerződést kötni, megnézhetjük a mozit, amit nemrég újítottak fel. Még autósmozit is kialakítottak mellette. Illetve elmehetnénk az állatkertbe, persze csak akkor, ha már nem ijed meg a kisebbik csajszi a szomszédos temetőből áthallatszó gyászindulótól. Emlékszem, mennyire megijedt tőle, amikor néhány éve itt jártatok.

Nemsokára találkozunk. Addig bármi kérdésetek van, írjatok.

„Csóka” családnak!

Feriék

A levélhez gemkapoccsal rögzítve az ígért ábra.

Aprócska előudvar. A bejárat mellett a nappali. Szemben az ebédlő, ahonnan a mosószoba és a konyha nyílt. Két hálószoba, az egyiken a húgommal osztoztam. Még mindig megvan az emeletes ágyunk. Most távoli rokonaink használják. Az egyikük kapafogú, mint a testvérem volt. Vállig érő, sötétszőke fürtjeivel, gesztenyebarna szemével szinte az ő hasonmása.

Édesanyám színpompás kertet hozott létre a ház mögött, közepén egy tavacskával. Sokszor nézegettem a benne úszkáló halakat. A vízben tükröződő képem egy sápadt, szőke és kék szemű, vékony leányzót mutatott, akinek kócos haja a derekáig ért.

„Szóval”, zárta Bianka néni az évnyitó beszédet, „mindenkinek sok sikert kívánok!”

Dedikálás Balatonszárszón

Cukrászda, könyvdedikálás, 2020.08.08.
További fényképek az eseményről itt .