Fehér Cseresznye
Aposztróf Kiadó, 2021
Az Édes Almám című regény folytatása. Berecz Vivien évekig élt Barcelonában. Édesapját egy ritka betegséggel diagnosztizálják, ezért a lány és kishúga Ehárba költöznek, ahol nagynénjük oltalma alatt ismerkednek meg a helyi élettel. Vivient és testvérét erős lélekkel áldotta meg a sors, képesek meglátni az élet napos oldalát. Kiderül, Viviennek tehetsége van az íráshoz, és a lány életében hatalmas változások következnek be. Mindemellett a történet végén fény derül egy rejtélyes eltűnésre is. A fiatal kamaszkortól a nagymama korú olvasókig élményt nyújt a jövőben játszódó történet.
A történet előzménye: Édes Almám
A történet folytatása: Gyümölcsöskert
A Fehér Cseresznye adatai
Szerző: Tormási Flóra Judit
Cím: Fehér Cseresznye
Kiadó: Aposztróf Kiadó
Kiadás éve: 2021
Oldalak: 152
Részletesebb ismertető
A 2035 és 2036 között játszódó történet szerint a megözvegyült Berecz Ödön egyedül neveli két gyermekét, Vivient és Romina-t. A kis család nyolc éve él Barcelona-ban.
Az Édesapa egy nap a szokásos rutin kivizsgálásra megy. További vizsgálatokra küldik és egy ritka betegséggel diagnosztizálják. Berecz Ödön elküldi a szülőotthonába, a magyarországi Ehárba a lányokat, hiszen azok voltak a legszebb évei, amiket ott töltött és szeretné, ha a gyermekei is vidámak lennének, amíg ő a betegségével küzd.
Minden kezdet nehéz, így ők is nehezen élik meg a változást a történet elején, de az idő múlásával, az erős lelküknek és a szerető családjuknak hála kellemes élményekben lesz részük. Vivien szeret játszani a képzeletével és kiderül, hogy nagy tehetsége van az íráshoz, ezért felvételt nyer A Madeline Kahn Művészképző Gimnázium előkészítőjébe.
Az olvasás addigra divatja múlt lett, ezért, egy Fűzleső Ignác nevű fiú és Vivien lesz az egyetlen író palánta az előkészítőben.
Ízelítő a Fehér Cseresznyéből
Részlet az első fejezetből:
A nyári nap sugarai égették a bőrünket. Bűn lett volna nem a szabadban élvezni az augusztusi reggelt. Bámultam kifelé az ablakon; egy lelket sem láttam az utcán, de tisztán hallottam a zsivajt a közeli strandról.
„Egy pillanat türelmüket kérem!”, szólt be a titkárnő. „A tanító néni máris itt lesz.”
Vagy ezredszerre végigjárattam a tekintetem a kis szobácskán.
A faliújságon fel voltak tüntetve a 2035/2036-os tanév programjai.
A sarokban nyitott dobozok hevertek. Az egyikből az iskolai egyensálak kandikáltak ki – „Lomha Patak
Általános Iskola”, díszelgett rajtuk a felirat és az iskola címere.
A közelükben állt egy tükör. Amikor belenéztem, egy tizenegy éves lányt mutatott, akinek világoskék szeme csillogott. Hófehér bőrén elszórva néhány szeplő. Tejfölszőke, hosszú haja két copfba volt fogva. Rózsaszín, kantáros rövidnadrágot és fehér blúzt viselt. Mögötte a hétéves húgom ücsörgött. Vállig érő, sötétszőke fürtjeit csatok díszítették. Valamelyik nénénktől örökölt plüssét, a Szimba nevű játékoroszlánját szorongatta.
A testvérem pontosan úgy nézett ki, ahogy édesapánk egyik nővére, Szirka, gyerekkorában. Neki is kiálló fogai voltak és gesztenyebarna szeme. Az arckifejezésén láttam, hogy a húgom ugyanúgy el van keseredve, mint én.
Hároméves koromban a családommal Barcelonába költöztünk. Már az elején elvarázsolták a szüleimet a helyi szokások, a klíma, a mindennapok. Habzsolták az életet, és én is hamar megszerettem az új környezetet. Idővel szinte mi is katalánokká váltunk, és Barcelona lett az otthonunk. A húgom ott látta meg a napvilágot.
Édesanyánk egy szomorú napon megtért a mennyek országába. Váratlanul ért minket az eltávozása. Apa lett az igazi támaszunk, belé kapaszkodtunk, és biztos léptekkel haladtunk az élet kifürkészhetetlen útjain.
2035 tavaszán kivizsgáltatta magát, azután minden felgyorsult, és összegabalyodott.
Az orvosok minket, gyerekeket is megvizsgáltak, hogy hajlamosak vagyunk-e a betegségre, amivel őt diagnosztizálták. A leleteink negatívak lettek. Fellélegeztünk.
Ezután megjelent nálunk az egyik nagynénénk, Véda. Összecsomagolta a holminkat, és édesapánk elbúcsúzott tőlünk.
Apa legkedvesebb emlékei mind a magyarországi Ehárból származtak, ahol ikernővérével együtt meglátták a napvilágot. Szerette volna, ha eltöltünk ott egy fantasztikus nyarat, amíg ő lábadozik.
Népes családja addigra szétszéledt. Egyik nővére, Vetúria Koronaközben volt iskolaigazgató. Másik testvére, Szirka Gödöllőn élt a férjével és a kislányukkal.
Véda is kirepült a fészekből, de aztán az események visszavitték őt oda. Néhány évvel korábban nagyszüleink elhunytak, és a szuvenírboltjukat meg a házukat négy gyermekükre hagyták. Az irodai élettől megfáradt nénénk így kezdett új életet Ehárban.
Harminchárom esztendősen még a szőke herceget várta fehér lovon. Néha, amikor meglátogattuk, vigyázott ránk; ebben ki is merült minden tapasztalata a gyerekneveléssel kapcsolatban. Talán ez is közrejátszott abban, hogy 2035-ben tényleg egy fantasztikus és szabad nyarat töltöttünk el Ehárban. Aztán augusztusban, amikor ideje lett volna hazautazni, megtudtuk, hogy apánk egy vakációnál hosszabb időre szőtte a terveit.
Az ajtó kitárult. Egy asszony lépett oda a nagynénénkhez.
„Berecz Véda!”, ölelte magához. „A kedvenc volt tanítványom!”
Elengedte. Mámoros tekintettel nézték egymást.
„És ők a lányok?” Tekintete ránk vándorolt.
Nyújtottam felé a jobbom. Ő kézfogás helyett magához szorított. Ölelés közben jól megropogtatta csontjaimat.