Rólam
Én nem születtem tehetségesnek, ami az írást illeti. Tizenegy éves koromig nem is mutattam jeleit, hogy valaha majd ezzel szeretnék foglalkozni; az iskolai fogalmazásokra, mint házi feladatra tekintettem, nem vezettem naplót, olykor kitaláltam egy fantáziaszegény történetet. Bevallom, maga az írás nem volt a szívem csücske.
Tizenegy esztendősen családommal Barcelona-ba költöztünk, ahol a helyi nyelv ismeretének hiányában nem mindig tudtam kiadni gondoltaimat; ekkor kezdtem írni humoros se füle-se farka történeteket, amivel közeli rokonaim jó hangulatát biztosítottam. 🙂 Ahogy idősödtem, történeteim is komolyabb hangvételt vettek és mellette rengeteget olvastam.
Tizennégy éves koromban a műveket már nem önmagam szórakoztatására lapozgattam; mankóim voltak az íráshoz.
Belekezdtem egy regény megírásába… majd egy újba… meg egy újba… és 15 esztendősen sikerült az egyiket befejezni. De még távol állt a minősíthető alkotástól; még hosszú út állt előttem – még volt bőven hova fejlődnöm.
Évek szálltak tova és további próbálkozásaim bizonyították, még nem sikerült rákapnom az írás ízére. Aztán egy szép napon az osztály irodalmára megdicsérte pár versemet. Jó úton jártam és haladtam előre.
Egyetemen éltem tovább szenvedélyemnek. Gólyaként csak titokban. Utána a közösségi portálokon megosztottam pár versikét. S a pozitív visszajelzésektől felbátorodva a tanszékünk két irodalom tanárnőjét is felkerestem. Biztatásukra a rövid versek és történetek helyett írtam egy spanyol nyelvű körülbelül ötven oldalas regényt a fiókomnak, elkészítettem az “Abraquimundo” című színdarabomat (ami sajnos a közelgő Államvizsga okozta időhiány miatt nem került bemutatásra), illetve nyitottam egy idegennyelvű blogot.
Diploma után tovább folytattam. Mindenféle műfajban kipróbáltam magam és körülbelül huszonhat esztendős lehettem, mikor közeli és távoli ismerőseim egyaránt biztattak, hogy keressek fel egy kiadót.
Akkor úgy gondoltam, még nem nőttem bele abba a bizonyos cipőbe. Három év múltán véletlenül rábukkantam egy novella pályázatfelhívásra.
Az esélytelenek nyugalmával beküldtem egyik írásomat; és legnagyobb meglepetésemre beválogatták egy novellakötetbe. Az volt nekem a pillanat, mikor már nem éreztem, hogy lötyögne lábamon a szimbolikus topán.
2020 márciusában kiadták első regényemet, az Édes Almámat. Folytatása, a Fehér Cseresznye, 2021 februárjában, harmadik része, a Gyümölcsöskert, 2021 júniusában jelent meg. Történetem megközelítőleg tezennyolc évet foglal magába mialatt sikerült ráéreznem az írásra; és bátorítanék mindenkit, aki szeret alkotni – ne adja fel az első negatív megjegyzés miatt. Minden ilyen kritika annyit jelent csupán, hogy van még hova fejlődni… És kemény munkával mindenki eléri céljait. 🙂
Tormási Flóra Judit